A hastánc eszközei

A táncosok kölönböző kelléket használnak tánc közben, többek között kardot, kígyót, fátylat, botot vagy gyertyákat.

A fátyol az ősi időkben az istennők öltözéke volt, az istennőkultusz hagyományainak a része. A lefátyolozott nő mindig numinozitást sugároz, áhítatot ébreszt, tiszteletet kelt, elérhetetlenné, megérinthetetlenné tesz. Általában a meseszerűséget, légiességet, titokzatosságot, vagy az eltakarom-megmutatom játékos erotikáját szokták kifejezni vele, de vigyázni kell, hogy ezek ne váljanak sztereotípiákká. A legfontosabb az, hogy ne egy darab anyagként, hanem lelkünk meghosszabbításaként tekintsünk rá.  

Az ujjcintányér, mely négy darab bronz vagy réz kis cintányér a hüvelyk- és a középső ujjakhoz rögzítve, hangja annyira erős, hogy rögtön felhívja magára a figyelmet, ezzel a táncos büszkeségét, életerejét, aktív jelenlétét és kisugárzását erősíti.  Az ókori Egyiptomban léteztek különböző férfi, botos táncok, melyek harcos illetve önvédelmi mozdulatokból álltak. A mai napig a tánc népies jellegét erősíti, általában teljes baladi ruhában, saidi vagy baladi ritmusra táncolnak vele.

Az ókori Egyiptomban léteztek különböző férfi, botos táncok, melyek harcos illetve önvédelmi mozdulatokból álltak.

A hastáncban a bot a férfit szimbolizálja, a tánc során a nő azt fejezi ki vele, hogyan tudja irányítani,

hogyan tud játszani vele, hogyan uralja.

A gyertya eredetileg például a török esküvőt megelőző henna-szertartást kísérte:

a nők a menyasszonynak egy nagy körtáncot mutattak be az esküvő előtti éjszakán gyertyával a kezükben.

A gyertyának mágikus, védelmi szerepet tulajdonítanak. Ugyan így a kardnak is,

ami a szíriai esküvői szertartáson a férjet figyelmezteti arra,

hogy kellő tiszteletet adjon feleségének.

Egyértelmű a kapcsolat a kígyók és az ősi misztérium –kultuszok között. A kígyó összetett jelkép: mind a férfi, mind a női jelleget szimbolizálja, az önnön farkába harapó kígyó pedig a halhatatlanság jelképe.

Hascsörgő – a nézők közvetlenül a táncosnak fizettek akár aprópénzzel, akár papírpénzt dobva a táncparkettre, esetleg a táncos testére helyezve. Az antik Görögországban sok szegény családból származó nő kötött selyemövet a derekára, hogy a piactéren összetáncolja a hozományát. Napjainkban a táncosok „pénzérmékből” összerakott hascsörgője őrzi ezeknek a szokásoknak az emlékét.