A Mambo kezdetben egy afrokubai zene elnevezése volt. A szó a vallási fogalomkörből származott és szent cselekedetet jelentett, azonban több nép gyülekezés és társalgás jelentésben is ismerte. A dobokat régen szent eszközöknek tekintették és úgy gondolták, hogy a mambo zene közben ezek a szent eszközök beszélgetnek egymással és az istenekkel. Ezt a poliritmikus szórakozást - azaz, hogy mindegyik zenész a saját ritmusát játszotta különböző hangfekvésben - nevezték Mambonak. A modern Mamboban is megtalálható a különböző ritmusok kapcsolata és átfedése. Az első Mambo ritmust a Kubában született Anselmo Sacasas fejlesztette ki. 1944-ben megjelenő Mamboja minden slágerlistán szerepelt. A sok afrokubai tánczenekar közül Machitóé vált híressé, az övé volt a vezető szerep a Mambo stílusban. A II. világháborúban a kubai zenészek USA-ba való bevándorlásával az észak-amerikai Jazz összefonódott a kubai ritmusokkal. Mindenekelőtt az akkori swing hangsúlyozása - a 2. és 4. ütésen - nyűgözte le a kubai zenészeket, úgyhogy ezt a ritmust a Mambo zenéjébe is átvitték. Az adott ritmusokhoz igazodott a tánc is. Visszatértek az eredeti kubai lépésekhez, s ez szolgált alapult a Rumba angol szisztémájához. A Mambo technikája és kivitelezése körül a háború után teljes volt a zűrzavar. Végül utódjaként a lassabban játszott Cha-Cha-Cha érvényesült, és Angliában a "Cuban Style" a Rumbában maradt meg. A Mamboban, ellentétben a Rumbával és a Cha-Cha-Cha-val, úgynevezett "Merengue-csípőmozgást" táncolunk. Ez azt jelenti, hogy a csípő nem a táncoló lábakkal egyidőben, hanem késleltetve mozog. A lábakat a féltalp belső élével helyezzük le, azután talpra kell átvinni. A lábmunkával kell a "zárt térdekkel" történő állandó mozgást fenntartani. Súlyáthelyezés segítségével a lábat, illetve a térdet minden lépésnél könnyedén kinyújtjuk. A figurák szabadon mozognak a térben, azonban viszonylag helyhez kötöttnek hatnak. A Mambo nincs úgy átkoreografálva, mint a versenytáncok, hanem formájában szabadabb, és kecses lezserséggel bájol el minden nézőt és táncost. 1987-ben - évtizedekig tartó elfeledettség után - egy filmhullám kapcsán tért vissza a Mambo a köztudatba, s elsősorban a fiatalság körében hódított. A "Dirty Dancing" című amerikai filmsiker nyomán, táncláz tört ki. A fiatalok leírhatatlan lelkesedéssel és óriási szenvedéllyel kísérelték meg érvényre juttatni a Dirty-Dancing-Look-ban a Mambo erotikus stílusát mind a táncparketten, mind a táncversenyeken, mind a divatban. A Mambo erotikus és túlfeszített, de temperamentumos és játékos is. A "Dirty Dancing", valamint egy rákövetkező másik táncfilm a "Salsa" az ötvenes évek Mambojának és a modern Salsa-mozgásoknak erotikus-latin keverékével lelkesített. A tánc ritmusának interpretálása a mellkasban és a csípőben létrehozott izolációval, valamint rengeteg gyors forgással és élénk karmozgással történik. Zenéje a Sambához, lépései viszont a Rumbához hasonlítanak, ezért a Mambonál Rumba Swingről beszélhetünk. A Mambo manapság divattáncként ismeretes. A divattáncversenyek egyik legnézettebb programja. A vérpezsdítő zene és tánc általában igen nagy tetszést arat a közönség körében is. Zenéje: gyors, sodró, áradó, heves és ritmikusan bonyolult a különböző ritmusok kereszteződése és összekapcsolása miatt, feszültséggel teli, szinkópált, a Sambához hasonló. Zenei üteme: 4/4-es. Tempó: tudásszint szerint 36-52 ütem/perc