Indiai tánc

Az indiai vallásos ihletésű tánc célja az, hogy különböző lelki hangulatokat adjon át a közönségnek. Az indiai táncokat általában mezítláb járják. Kézmozdulatokból (mudrák), arc- és testkifejezésekből (abinaja) és lábmunkából (gati) állnak. A hindu táncoknak négy fő fajtája van:
1) a Bharata Natjam Tamil Nadu államból,
2) a Katakali Keralából,
3) a Katak Uttar Prasedhből, valamint
4) a manipuri tánc.
Vannak más, kevésbé ismert klasszikus táncok is, amelyekkel indiai barangolásunk során találkozhatunk.

Bharata Natjam tánc

A dél-indiai táncok klasszikus képviselője, amelyet hagyományosan a templomokban adnak elő. Minden gesztusnak és mozdulatnak mély jelentése van. A táncosnő az alarippuval, vagyis a test istenek részére történő felajánlásával kezdi a táncot, s úgy folytatja, hogy sohasem fordít hátat annak az istenségnek, akinek a tiszteletére azt bemutatja.
A Bharata Natjam tánc fő központja Madrasz. Rendszeres előadásokat tartanak Kalaksetra központban, a Zeneakadémián, a Múzeum-színházban és más helyeken.

Katakali tánc

E tánc neve szó szerint mesejátékot jelent. Az előadás egyfajta imádat, s csak férfiak táncolják. Még a nők szerepét is ők játszák. A bemutatót egy énekes és több dobos kíséri. Általában a Mahábháratából és a Rámájanából mesélnek el történeteket. A ruhák nagyon dekoratívak, s a táncosok a hatalmas szoknyákkal és fejdíszekkel szemet gyönyörködtető művészi produkciót mutatnak be. A végtagok és a szemek sokat mozognak, s nagyon beszédesek.
Öt elsődleges különálló karakter van, akiket sminkjükről és ruházatukról lehet felismerni. A "zöld" (pacsa) a nemes szívű hőst vagy Istent képviseli. A nemesség és a gonoszság keverékét képviselő táncos, a "kés" (kathi) arca szintén zöld, de arcára egy piros kés is rá van festve, az orra hegyén és a homloka közepén pedig egy kis fehér labda található. A többi jellem a "szakáll" (tati), a "fekete" (kari) és a "kifinomult" (minukku). A gonosz szereplők arca általában fekete, az arcukon és az orrukon fehér pöttyökkel. Lehet vörös szakálluk (thadi), műorruk, s nagy, fodros ruhájuk. Szemhéjuk alá csunlappuva magot tesznek, hogy szemük fehérje kivörösödjön. Hanumán arca vörös.
A zenekar maddalamból, edakkából, csentából, cintányérokból és gongból áll. Van egy énekes is, aki a játékot irányítja, s a színészek is hozzá igazodnak.
A Katakali tánc órákig is eltarthat. Eredetileg egy egész éjszakán át tartó előadás volt, amelyet a templomi ünnepségek alatt mutattak be. Az előadás este hétkor kezdődött, s reggel hétig tartott. A táncosok 6-20 évig tanulják a tánclépéseket és a különböző mozdulatokat. Rendkívüli képességre van szükség például ahhoz, hogy izmaikat irányítva az arcukat megfelelően el tudják torzítani. Körülbelül négy órán át tart, míg felkészülnek egy előadásra, amíg kifestik magukat, felveszik a bonyolult ruhákat és fejdíszeket.

Más táncstílusok

A manipuri táncstílust vallásos szertartásnak tekintik. A legtöbb tánc témája Krisna valamely kedvtelése. Ebben a táncban férfiak és nők is részt vesznek, és egy énekesekből álló kórus kíséri őket. A táncosok pompás ruhákat viselnek. Manipur, ahonnét e tánc származik, dombos vidék India északkeleti csücskében.
Az odisszi a klasszikus orisszai templomi tánc, amely egy szertartásos felajánlás. A láb, a test és a kezek helyzetére szigorú szabályok, előírások vonatkoznak. E tánc egyik kedvenc témája Dzsajadéva Gíta Govinda című műve, amely Krisna Rádhá iránti szerelméről szól.