Hastáncról

E könyv gondolata akkor fogalmazódott meg bennem, amikor táncpartnerem garázsában próbáltunk az 1999-es Rakkasah Közel-keleti Táncfesztiválra készülve. Arra már nem emlékszem, milyen kontextusban történt mindez, de arra nagyon is, hogy azt gondoltam, jó lenne egyetlen könyvben összegyűjteni a hastánccal kapcsolatos információkat. Az elképzelés hatására kezdtem el tervezni a hastáncosok számára íródott, teljes körű ismeretanyag forrásgyűjteményét, mert úgy gondoltam, a táncosoknak fontos lenne, hogy egy helyről szerezzék be a válaszokat kérdéseikre. Szerettem volna létrehozni a hastánc Bibliáját. Azt akartam, hogy ez legyen a hastánc alfája és omegája, egy olyan könyv, amelyben minden megtalálható a témáról: a történet, a ruhák, a zene, a tánc bemutatása és a források. És persze a kígyók, amelyeket semmiképpen nem akartam kihagyni.
Tudtam, hogy egyedül nem rendelkezem elegendő tudással a könyv megírásához, de kiadói múltamat felhasználva már sikerülhet a megjelentetése. Kéréssel fordultam tehát a hastáncosok közösségéhez, és cikkeket, fotókat, ajánlásokat, információt kértem tőlük. Kérésemre a világ minden tájáról érkeztek anyagok, és küldőik teljes támogatásukról biztosítottak.
A könyvet tehát a hastáncos társadalom készítette saját magának. E kézikönyv lett a kündulópont és a hívogató belépő a hastáncosok világába. Nem nevezhetjük azonban a hastánc Bibliájának, hiszen jóval nagyobb mennyiségű ismeretanyag áll rendelkezésünkre a hastáncról, mint amennyi e könyv lapjaira ráfér. Úgy gondolom azonban, hogy elegendő információt gyűjtöttünk össze ahhoz, hogy az olvasó - legyen akár táncos, akár csupán lelkes érdeklődő - sok mindent megtudhasson a kérdésről.
A hastánc kutatása terén az egyik legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy az információ egy része pontatlan vagy hiányos. A történetét olvasóknak tehát joggal támadhat olyan érzése, mintha csupa feltételezéssel és spekulációval állna szemben. Senki sem tudhatja biztosan ugyanis, hogyan jutottak el a táncosok az ókori Egyiptomba vagy Konstantinápolyba, vagy az 1893-as chicagói kiállításra. Nincsenek fennmaradt videófilmek Ízisz templomából sem. Az információk generációról generációra terjedtek, s így torzultak és változtak is. Amit e könyvben összegyűjtöttünk, már a legfrissebb állapotot tükrözi.